A csipkebogyó fő hatóerejét C-vitamin tartalma adja. A rikítópiros áltermés hordozza a hatékony beltartalmi anyagokat, az A, B1, B2 vitaminokat továbbá az ásványi anyagokat, a flavonoidokat és a cserző anyagokat (szekunder növényi anyagok). A C-vitamin jelentősen erősíti a természetes ellenállóképességét, a csipkebogyó ötször annyit tartalmaz ebből a vitaminból, mint a sokat dicsért citrom.

A bodzabogyók C és A vitaminokban gazdagok. A bodza állítólag már a korai kőkorszakban táplálékul szolgált. Az ókorban és a középkorban már nagy jelentőséggel bírt ez a növény. Fő hatóanyagai: a flavonoidok és a cserzőanyagok.

A rozmaring illóolajokat, cserzőanyagokat, flavonoidokat tartalmaz emellett C-vitaminban is bővelkedik. A rozmaringot erős illata miatt a régmúlt időkben gyakran használták kultikus célokra, de emlékezőképesség javítószernek is számított. Úgy tartották, hogy a zamatos íze és az illata hozzájárulhat az életörömök felkeltéséhez.

Régen az istenfát gyógynövényként magasabbra értékelték, mint manapság. Erősíti az emésztő- és a húgyképző szerveket, de a köhögés és a légcsőhurut ellen is használható. Ezenkívül enyhíti a női bántalmakat és aktivizálja a menstruációt. Álmatlanság és hátfájdalmak ellen is használható.

A májfű kökörcsin a népi gyógyítás egyik legfontosabb növénye volt a múltban és jelenleg is az. A friss növény minden része mérgező, szárítva azonban már nem az. Máj- és epebántalmak ellen használható.

Az édeskömény illóolajokat, kovasavakat, ásványi sókat, keményítőt valamint A, B és C vitamint tartalmaz. 100 gramm friss növény (levelek) 247,3 mg C vitamint tartalmaz.

Ez a bogáncsszerű, egynyári, lágyszárú növény illóolajat (0,03%), keserű anyagokat (0,2-0,7% különösen cnicint  (egy telítetlen szeszkviterpén laktont) továbbá artemisiifoliát, saletonalt és arctigenint),   triterpént (alfa;amirin és származékai), flavonoidokat és ásványi anyagokat tartalmaz.

Az ezerjófűnek keserű íze van. Ezt a keserű anyagok okozzák, már a szájnyálkahártyával való érintkezés során beindíthatják a gyomornedv termelést, ezáltal megkönnyítve az emésztést. Ez a gyomrot és az egész szervezetet aktivizáló effektus azonban csak hosszabb alkalmazás után éri el teljes hatását.

A turbolya olyan fűszernövény, amelyet a kertekbe ültetnek. Az ernyős virágzatúak családjába tartozik. Finom erezetű leveleinek íze a petrezselyem és az ánizs keverékéhez hasonlítható.  Kellemes aromáján kívül a zamatos turbolyának van egy bizonyos gyógyhatása is, salaktalanítja a szervezetet és elősegíti az anyagcserét. Az emésztőszervek és a vese működésbe hozásán keresztül vértisztítóként hat. Ezen kívül a zamatos turbolya vitamin- és ásványi anyag szállítóként is ismert.

A mezei katángot az ó- és középkorban varázsnövényként tisztelték és emiatt nagyon értékesnek tartották. Manapság elsősorban az emésztőszervek erősítőjeként valamint kávépótlóként tölt be fontos szerepet.

Az izsóp, a kakukkfű, a zsálya és más ajakos virágzatok közeli rokona, nálunk elsősorban fűszernövényként ismert. Pedig gyógynövényként is értékes számos felhasználási lehetőséggel.

Az erdei gyömbérgyökér egy kevésbé szembetűnő, vadontermő növény, kis sárga virágzattal. Régen fontos gyógy- és fűszernövénynek számított és a legtöbb konyhakertben megtalálható volt. Az erdei gyömbérgyökér illata és íze kisség hasonló a szegfűjéhez (ebből ered német köznapi neve; Nelkenwurz, azaz szegfűgyökér). Hasmenés és egyéb emésztőszervi bántalmak ellen használható, de a szájüregben keletkező gyulladások enyhítésére is alkalmas.

A fodormenta – a köményhez hasonló tulajdonsággal rendelkezik – illóolajat tartalmaz. A fodormenta ezen olaját a rágógumik, a szájvizek és a fogkrémek ízjavítására használják. A levelek szétmorzsolásakor intenzív illat keletkezik, amelyet egy angol fajta után ”Spearmint”-nek neveznek. Kinézetre a borsmentához hasonlít, de nem tartalmaz mentolt.

Ha összemorzsolja az ember a leveleket az ujjain az illóolajtól, amely az illathordozó szerepét is betölti, egy citromhoz hasonló illat keletkezik. A citromfű többek között cserző- és keserűanyagokat valamint flavonoidokat tartalmaz. Ezt az édeskés ízű növényt manapság főleg nyugtató hatása miatt értékelik. A gyomorra és az emésztésre is hasznos, jótékony hatással van. Már régóta ismerjük a méhekre gyakorolt vonzerejét. A ”melissa” szó görög eredetű és mézelő méhet jelent.

A fenyér gamandor – bölcs gamandorként is ismert – főleg Európa északi területein honos. Ezt az ajakos virágzatú növényt leginkább a légutak gyulladásos betegségeinek gyógyítására használják.

A kakukkfű nem csak egy figyelemre méltó fűszernövény, hanem egy fontos gyógynövény is, főképpen köhögés ellen és fertőtlenítésre használják. Gyógynövényként a kakukkfű valóságos ”ezermester, hiszen alig van olyan terület, ahol a kakukkfű ne lenne használható. A legnagyobb erőssége azonban a légzőszervekre gyakorolt hatásában rejlik.

A vidrafű egy májusban és júniusban virágzó évelő növény. Magas keserű- és cserzőanyag tartalma miatt a vidrafüvet manapság gyomor- és bélpanaszok enyhítésére használják. A vidrafű gerjeszti a gyomornedveket, ezáltal étvágyat is gerjeszt. A természetgyógyászatban a vidrafüvet az étvágytalanság, a fejfájás és a migrén ellen használják.

A szurokfű magas fenol tartalma miatt az aromaterápiában hatékonynak számít a baktériumok ellen. Mivel irritálhatja a bőrt, ezért csak belsőleg és egy úgynevezett hordozóolajjal (pl. napraforgóolaj) higítva használható. Bizonyítottan pozitív hatással van az emésztési zavarok enyhítésére és a felső légutakra.

A petrezselymet és a belőle készített teát a húgyúti megbetegedések esetén tisztításra és a vesehomok megelőzés illetve kezelés terápiájára használják.

A római kömény pozitív hatással van az emésztésre. Kólika, hasmenés és az egész gyomorrendszer esetében görcsoldóként és csillapítólag hat.

Ezt a növényt elsősorban dísznövényként illetve illatanyag nyerése céljából használják. A levendula fertőzések elleni és nyugtató hatása sem elhanyagolandó. Belsőleg történő felhasználásával kapcsolatban megemlítendő a nyugtalanság, az álmatlanság és a felső hasi bántalmak, mint pl. irritábilis gyomor vagy bélpanaszok tüneteinek enyhítésével kapcsolatos pozitív hatása.

A koriander az első fűszerek egyike volt, amelyet a tengerészek a 17. században magukkal hoztak Amerikából, ezáltal a koriander Európában már hosszú ideje kedvelt fűszer. Ennek oka a leveleiben és a termésében található egészségjavító hatású illóolajokban keresendő.

A keserű narancs – Sevilla narancs vagy savanyú narancs néven is ismert – egy citrusféle. Gyümölcse hasonló a narancséhoz, de keserűbb és kisebb. A keserű narancs, a grape-fruit és a mandarin keresztezéséből jött létre, valószínűleg Dél-Kínában. A keserű narancs könnyű görcsoldóként hat a gyomor- béltraktusban, továbbá étvágytalanság és emésztési zavarok esetén is használják.

A szerecsendiófa magleplét hívják szerecsendió virágnak. Szárítva vagy őrleményként használják sütemények, húsok és egyes kolbászfajták ízesítéséhez. A szerecsendió virágnak hasonlóan a szerecsendióhoz – amelyet beborít – aromás- gyantás- és enyhén kesernyés íze van, de enyhébb annál. Ázsiában fontos gyógynövénynek számít, az idegek és az emésztés erősítése, javítása kapcsán.

A szegfűszeg erős aromáját elsősorban a mézeskalács és a lilakáposzta kapcsán ismerjük. Aki már valaha beleharapott ebbe a kicsi, kemény ”szegecskébe” az nagyon jól tudja, hogy milyen intenzív fűszeres erő rejlik a szegfűszegben. A gyógyászatban az emésztés elősegítésére, a fogfájás ellen és kenőcsként használják.

A babérlevél leginkább konyhai fűszerként ismert. A kis-Ázsiában és a Földközi-tenger térségében honos  - akár 10 méter magasra is megnövő - babérfát azonban már jóval kevesebben ismerik. Ezen az örökzöld fán teremnek ezek a tipikus lakkfényű levelek. Az ókori Rómában babérkoszorúval tüntették ki a császárt és a különböző sportágak bajnokait. A babérlevél fűszerként használatos, de ezenkívül az emésztés javítására és különféle női bántalmak enyhítésére is használják. A terméséből származó vajszerű olajat dörzsölőszerként, mozgásszervi problémák esetén alkalmazzák.

Az ánizs eredetileg Ázsiából és a Földközi-tenger délkeleti országaiból származik. A mi földrajzi szélességünkön csak a kertekben található meg. Édeskés ízű termésével elsősorban a karácsonyi süteményekben és a szeszesitalokban (pl. Ouzo) találkozhatunk. A gyógyászatban a köhögés és a felfúvódás ellen, valamint tejképzésre használják.

A kömény elő-Ázsiában és a Földközi-tengeri országokban őshonos. Manapság azonban már Európától egészen Szibériáig elterjedt. A természetgyógyászatban a köményt étvágyjavító hatásúnak tartják. Segíti a zsíros és puffasztó ételek emésztését, illetve görcsök és kólika esetén az emésztőszervek vonatkozásban oldólag hat.

Ez a kamillafajta egész Európában megtalálható. Ellentétben a magasabbra növő kamillával a római kamilla csak 10 és 30 cm közötti magasságúra nő meg. A római kamillából származó olajat a virágzat és az egész növény desztillálása útján nyerik. Ez az illóolaj fő hatását a gyulladáscsökkentés, a görcsoldás és a fertőtlenítés területén fejti ki. Ezenkívül hatásos a baktériumok és a gombás megbetegedések ellenszereként is.

A galanga a trópusi párás klímát kedveli ezért Kínában, Thaiföldön , Indonéziában, Japánban, Srí-Lankán, Malajziában és az Antillákon terem. A növényt régóta használják fűszerként, étvágytalanság ellen továbbá gyomor- és bélpanaszok esetén.

A málna már az ókor óta ismert, mint gyógynövény, a gyomor- és bélrendszer gyulladásos bántalmai esetén alkalmazzák. Terhesség időszakában és a szülési előkészületeknél is gyakran használják a málnaleveleket, mert erősítik a méhizomzatot és ezáltal ösztönzőleg hatnak a szülésre. A fermentált málnalevél főzetét gyakran isszák fekete tea helyett.

A gyömbér a trópusokon és a szubtrópusokon nő, ezért ezen az éghajlaton található országokban – mint pl. India, Indonézia, Vietnám, Kína, Japán, Ausztrália, Dél-Amerika és Nigéria – termesztik. A gyömbér- gyöktörzs egy olyan viszkózus balzsamot tartalmaz (aleoresin), amely illóolajokból és csípős anyagokból, gingerolból és shogaolból áll. A gyömbér- gyöktörzsből előállított készítményeket antioxidatívnak, antiemmetikusnak (hányingercsillapító) és gyulladáscsökkentő hatásúnak tartják. Továbbá serkentik a gyomornedvet és a nyálképződést és jótékonyan hatnak az epe- és a bélműködésre.

A borsmentát leginkább gyógyteaként ismerjük, hiszen akkor is isszuk ha nem vagyunk betegek. A borsmenta – ha egyszer valahol meghonosodott – évről évre egyszerűen csak újra nő a konyhakertekben. Pedig a borsmentának eléggé erős gyógyhatása van, ezért teaként napi fogyasztásra nem feltétlenül alkalmas, de akinek könnyen feldolgozza a szervezete, annak nem kell lemondania napi borsmenta teájáról.

A tárkony  (Artemisia dracunculus) Dél-Európában és Ázsiában honos. Napos helyeken található, sohasem találkozhatunk vele vizek mellett vagy nedves talajon. Olaszországban és Franciaországban gyakran használják főzésnél jellegzetes íze miatt. A gyógyászatban nem használják ilyen gyakran, néha meghűlés megelőzésére teába tesszük.

A kapor elsősorban uborkához és salátákhoz használt fűszernövényként ismert. Pedig rokonához az édesköményhez hasonlóan számos gyógyhatása van. Különösen kiemelkedő a tejképző hatása, továbbá enyhíti a csecsemők puffadásos panaszait.

A majoránna az ajakos virágzatúak családjához tartozó egynyári növény. Legtöbbször termesztett formában, nem pedig vadon termően találkozhatunk vele. A majoránnát elsősorban fűszerként használják, főként a nehéz ételek főzésénél, mivel pozitív hatással van az emésztőszervekre, ezáltal elősegíti ezen ételek emésztését. Ezen kívül segíti a menstruációs folyamatot és meghűlés ellen is hasznos.

A lestyán eredetileg Délnyugat-Európából származik. Azonban Közép-Európában is gyorsan elterjedt, így már évszázadok óta termesztik a közép-európai konyhakertekben is. Itt-ott vadonélő formában is találkozhatunk a lestyánnal. A háztartásokban a lestyán ételízesítőként ismert és fűszerként használt leveleivel a zöldfűszeres túrókrémet és a különböző leveseket ízesítik. A gyógyászatban a lestyán gyökerét és magját használják a húgyképző szervek, az emésztés és a női reproduktív (szaporodási) szervek erősítésére.

A borsikafű – csombor néven is ismert – a Földközi-tenger keleti térségében őshonos. Erősen fűszeres, majdnem borsos ízű. A természetgyógyászatban virágzásakor alkalmazzák a növényt. Segít többek között a gyomor- és bélpanaszok esetén, a görcsök oldásában, csökkenti a felfúvódást valamint a hasmenés ellen is hatékony.

A bazsalikomot elsősorban fűszernövényként ismerjük. Különösen a paradicsommal együtt fogyasztva bontakozik ki páratlan aromája. Azonban a bazsalikom gyógynövény is. Nem csak az emésztőszerveket erősíti, hanem nyugtatólag hat az idegekre, enyhíti a migrént továbbá kiválóan hasznosítható a nőgyógyászatban is.